2013. március 31., vasárnap

7.RÉSZ: Történetek



 Gyorsan telt az idő, így babát várva és elérkeztünk a Karácsonyhoz és már 6 hónapos terhes vagyok. Van egy cuki pocakom ami elég szépen látszik...és ami maitt sokan bántanak az egytemen, mivel nem árulom el hogy ki a pasim...mert ugye egyébként nincs, és azt mondogatják hogy....hát ribanc vagyok és felcsináltattam magam...Ez legbelül nagyon fáj, ugyanis a kicsinek van apukája, igaz csak egy éjszakás kaland volt, de már nem bánom. A szüleim nagyon sokat segítenek nekem, pedig még csak az 5. hónapan vagyok. Niki is sokat segít és Dave is, Paul-ról nem is beszélve. Az az ember úgy törődik velem, mintha a lánya lennék. Nagyon szeretheti a fiúkat, ha már csak értem és a kicsiért minden hónapban ideutazik. Mindig mesél, hogy mit csinálnak a fiúk, főleg Harry. Azt is elmondta, hogy hiányzom Harry-nek, ezt valahogy el se hittem. Azt gondoltam, hogy már másnap reggel elfelejtett.
Ma is egyszerü nap volt, rohangálás az órákra, nem tudom, hogy fogom ezt bírni 9 hónapos terhesen majd, de megoldom. Szóval lassan közeledik a karácsony és nekünk pedig jó hosszú szünetünk van, ugyanis vizsgaidőszak kezdődik. Nikivel elterveztük, hogy minnél hamarabb megcsináljuk a vizsgákat január elején és január végéig pedig pihenhetünk és a budapesti kórházban dolgozhatunk....Ja igen, egyébként már negyedikesek vagyunk.
Suli után időpontom volt az orvosomhoz ultrahangra. Ki fog derülni, hogy kisfiam vagy kislányom fog születni. Nikivel izgatottan ültünk a váróteremben, majd a nővér behívott minket. Felfeküdtem az ágyra, pulcsi fel, gatya kigombolva és már kaptam is a hideg zselét.
-Nos lányok, mivel ti orvosira jártok, ezért meghagyom hogy kitaláljátok, hogy milyen nemű a baba! – mondta a doktornő, majd felénkfordította a monitort – Nos?
-Kisfiú!  - mondtuk egyszerre Nikivel, miután megpillantottuk a monitort. Én szinte már sírtam a boldogságtól, bár ha lány lenne akkor is ugyan ennyire örülnék.
-Szeretnéd róla ezt a képet? – kérdezta a doktornő.                               
-Igen, de kérhetek 2 darabot?
-Persze hogy, máris kinyomtatjuk. – mondta. Szóval kaptam 2 képet a pocaklakó kisfiamról, akinek ki kell találni valami szép nevet. Megkaptuk a képet, egy hónap múlva jövök megint kivizsgálásra. Épp mentünk az autóhoz mikor eszembejutott valami.
-Niki, el tudnál vinni a szállodához...tudod, Paul ma reggel jött meg és este megy is vissza, kell vele beszélnem.
-Oké, szivesen elviszlek. – mondta, majd elvitt engem a szokásos szállodához, ahol Paul már várt rám a kávéházi részlegen.
-Szia Gina! Azthittem, hogy már el se jössz!
-Ugyan, miket gondolsz!...Csak el mentem ultrahangra.
-Akkor mostmár tudjuk, hogy kislány vagy kisfiú?
-Aha.
-És melyik? – kérdezte kiváncsian, miközben kávéját iszogatta.
-Hát hiszed vagy sem.....kisfiú! – mondtam, majd elővettem az egyik ultrahangképet és odaadtam Paulnak – Tessék, legyen nálad is egy!
-Óh, gratulálok és köszi a képet!..
-Köszi. – mondtam.
-Gondolkoztál már mi legyen a neve? – kérdezte.
-Nemtudom, de az biztos, hogy az apukája neve benne lesz.- Beszélgettünk még sokat Paul-lal, majd olyan fél 5-kor kiment a reptérre egy taxival én pedig hazamentem és nekiálltam tanulni.
*Harry szemszöge*
Sok sikítozó rajongó, őrült emberek mindenfelé, legfőképp most ahogy verekedtük befelé magunkat a stúdióba este fél 8-kor. Igen, még néha ilyen késön is itt vagyunk....végül is nincs sok dolgunk egyébként, még a lányok sincsenek itt: El egyetemen van, Perrie turnén, Dani szintén turnén, Niall és én pedig olyan szabadok vagyunk mint a madár, bár az én szívemet ellopta egy gyönyörü lány, akiről már jóideje nem hallottam semmit, de remélem minden rendben vele. .....Gondolataimból Paul zökkentett ki:
-Sziasztok fiúk! – köszönt hangosan Paul.
-Szia! – köszöntünk.
-Merre jártál egész nap? – kérdezte Liam.
-El kellett utaznom valahová...
-Aha....Tudod Paul, mostanában minden hónapban eltünsz 1-2 napra.... – mondta Liam.
-Fura ez nekem!  - tette hozzá Zayn.
-Nekem is. – mondtam, hisz tényleg fura.
-Nyugi fiúk! Nincs semmi gond!
-De van, ugyanis nemtudjuk hogy hova utazol el mindig! – mondta aggódva Liam.
-Csendet! Majd megtudjátok, hogy mi is a helyzet! Bízzatok bennem, ugyanis a dolog érinteni fog titeket, de legfőképp egyvalakit! – mondta Paul. – Na de eltérve a tárgytól:Éhes valaki?
-Igen!  - mondtuk egyszerre.
-Akkor hozom nektek a szokásos kaját, fél óra mulva jövök, ne tűnjetek el! – mondta, majd kiment a teremből.
-Gyerekek, nekem valami nagyon nem stimmel! – mondtam.
-És egyáltalán mire akar célozni azzal hogy legfőképp egyikünket fog érinteni a dolog, amiről egyébként, fogalmunk sincs hogy mi lehet. – tetet hozzá Louis.
-Kiváncsi vagyok mit rejteget Paul! – mondta Niall.

2013. március 29., péntek

6.RÉSZ: Paul látogatása



Sziasztok! Itt az úajbb rész, remélem tetszeni fog. Ha van kedvetek nézzetek be másik blogomra is, I can only imagine, ott is most van új rész. Jó olvasást!

A Szerző :)  

ui:KOMMENTELJETEK légyszi!

Már október van. Nikivel újra visszaköltöztünk a szüleinkhez Budapestre. Igen, már ugy 2 hónapja otthon élek, suliba járok, de a szüleim még nem jöttek rá, hogy babát várok. Már nem titkolhatom előttük sem sokáig ugyanis már van egy cuki pocakom, amit eddig bő pulcsikkal takartam el.
Egyetemi órák után hazamentem és elkezdtem tanulni. 5 óra volt, mikor a szüleim is hazajöttek és ugydöntöttem, hogy itt lesz a jo idő hogy elmondtam.
-Sziasztok!
-Szia! – köszöntek egyszerre.
-Anya, apa el kell mondanom nektek valamit!
-Hajrá kicsim, mondjad! – mondta anya.
-Üljetek le! – Leültünk mindannyian én az egyik fotelba, anya és apa szemben velem.
-Szóval...Emlékszetek, mikor hazajöttem Londonból Bécsbe és beszégettünk arról, hogy mi volt Londonban? – bólintottak – Apa kérdezte, hogy megtetszettem-e valamelyiknek, emlékszel apa? – megint bólintottak – Hát én megtetszettem az egyiknek és hát...őhm....elhívott szórakozni, jóléreztük magunkat....és őhm....lefeküdtem vele.... – síri csönd – Terhes vagyok! – böktem ki.
-Kislányom! Mit képzelsz te magadról! Nem április elseje van, ilyenekkel ne szórakozz! – kelt fel apám dühöngve a kanapéról.
-Jack! Nyugodj meg!Én erről már rég tudtam!  - mondta anya és próbálta apát nyugtatni.
-MI? – kérdeztük egyszerre apával és anyára néztünk.
-Igen kicsim. Nem panaszkodtál hasi görcsökre, mint ahogy szoktál, ha tudod.....itt a piroska....és sokat eszel, bő pulcsikat hordasz és sokszor fáj a fejed és szédülsz.
-Anya, most komolyan?
-Igen, komolyan, nem szóltam, vártam mikor fogsz te szólni. Jack, te pedig értsd meg, hogy nem vetetheti el a babát, mert orvosnak tanul és szerintem nem is szeretné elvetetni, azután hogy velem mi történt 10 éve. – mondta anya. Tudni kell, 12 évesen nagyon szerettem volna kistesót. 15 éves voltam mikor kiderült, hogy anyáékat sokat próbálkoztak, sikerült is, de anya elvesztette a babát. Végülis, 42 évesen nem nagyon szokás szülni....énis elég későn érkeztem nekik sajnos...Ahogy apának eszébejutottak a dolgok, az arca megenyhült.
-Jólvan kicsim, kihordjuk ezt a babát, arról hogy szólsz-e annak a fiúnak vagy nem azt már rádbízom. De tudd, hogy mindenben támogatni fogunk!
-Jólvan, köszönöm szépen. – mondtam majd felmentem a szobámba, leültem a gép elé és láttam, hogy újabb e-mailt kaptam Paul-tól. Azt írja, hogy hamarosan leszáll a gép, menjek ki a reptérre....Amilyen gyorsan csak tudtam, összeszedtem magam, beültem az autómba és uccu neki, irány a reptér. A reptéren alig 5 perc után megláttam Pault.
-Szia Gina!
-Szia Paul, rég láttalak!  - mondtam, majd ő megölelt gyengéden.
-Menjünk valami csöndesebb helyre.
-Hova?
-El tudnál vinni a hotelbe, ahol aludni fogok?
-Persze. – mondtam, ezzel elvittem Pault a hotelbe, ott pedig leütünk beszélgetni a kávézóban.
-Szóval babát vársz és biztos vagy abban hogy Harry-é?
-Igen. Más fiúval nem is feküdtem le, ő volt az egyetlen másfél év után és azóta senki más!
-Waaaoo! Hát neked ilyen téren nincsenek nagyon szükségleteid! – mondta nevetve.- Egyébként hiszek neked. Kedves, aranyos lány vagy, már első látásra kitüntél a többi rajongó közül: Nem sírtál, nem ájultál el, csak élvezted a zenét amit ők játszottak....Nos, a dolog amit tehetünk, az az, hogy nem kürtüljük ki a médiának a terhességedet, te pedig nem kürtölöd szét, hogy kié a baba.
-Hát nem állt szándékomban bárkinek is elmondani! És aztán?
-Oké. Aztán ha megszületett a kicsi, akkor majd eljösz velem Londonba és elmondjuk Harry-nek a szituációt.
-Oké. – mondtam kicsit csalódottan...pozitív értelemben.
-Talán valami baj van?
-Nem, csak azt gondoltam, hogy azt fogod kérni hogy vetessem el vagy valami vagy ne szóljak Harry-nek...blabla, egyéb.
-Ugyan, ilyet soha se mondanék!Amugy ha nem gond, akkor biztos sokat fogunk még találkozni, mert foglak látogatni minden hónapban egyszer.
-Aha. Viszont akkor a baba születéséig nem mondod el Harry-nek a dolgot, ugye?
-Pontosan. – mondta. Ezután beszélgettünk még Paul-lal egy keveset, majd 8 órakor hazamentem ő pedig a szobájára. Azt mondta, holnap utazik vissza a 11 órási géppel Londonba, ne aggódjak érte el jut a reptérre taxival.


2013. március 25., hétfő

5.RÉSZ: Rosszullétek



Sziasztoook! Hát szóval igen, itt az 5. rész! Elnézést kérek, a másik blogomon már ezer éve nem volt ujjabb rész,. mert sürű volt a hétvége és nem tudtam megírni. Ma viszont lazább napim van, szóval ma tuti esedékes oda is egy újabb rész! Addigis ezt olvassátok! Gondolom észrevettétek, hogy nem egy átlagos sztori, remélem tetszik! KOMMENTELJETEK!

A Szerző :)

*Gina szemszöge*
Teltek, múltak a napok, míg nem elérkeztünk augusztus közepéhez.. Egy napja vagyok újra Bécsben és minden olyan fura. Felszedtem 2 kilót, de nem is csoda, nagyon sokat eszek, reggelente picit fáj a fejem. Azért jöttünk vissza mert a főorvos megkért minket, hogy töltsünk még itt egy hetet, ugyanis komoly műtétek lesznek a héten.
Szoval hétfőn munka, még nem volt mütét, kisebb sérüléssel jöttek emberek. Aznap Nikivel 24 órás munkaidőnk volt, szóval totál kifáradtunk, de a keddet megkaptuk szabadnak, szóval elmentünk vásárolgatni.Niki épp egy gyönyörü ruhát probált, mikor kezdtem rosszullenni.
-Niki, figyelj, rosszul vagyok....menjük mostmár haza, ígyis már 4 órája vásárolgatunk! – nyöszörögtem. Elképesztően szédültem és mintha a gyomrom se lett volna rendben.
-Mi a baj Gina?
-Rosszul vagyok.
-Oké, kifizetem a ruhát és már megyünk is. – mondta. Így is lett, de útközben olyan rosszul voltam, hogy Niki szólt a taxi sofőrnek, hogy inkább vigyen minket abba a kórházba ahol dolgozunk.
A kórházban vettek tőlem vért, aminek az eredményeit izgatottan vártuk az egyik kivizsgálóban. Már vagy egy órája vártunk, mikor bejött  Dr. Christian Weis, egy nálunk 6 évvel idősebb orvos, akivel tegezödünk és jó barátok vagyunk.
-Sziasztok lányok! - köszönt
-Hello! – köszöntünk egyszerre.
-Hogy hogy te jöttél be? – kérdeztem kiváncsian.
-Hát azért mert nögyógyász és gyermekorvos vagyok. – mondta, de csak remélni mertem hogy nem az miatt mondja, amire én gondolok.
-Elmagyaráznád?
-Minden eredményed jó, az egész csak annyi hogy babát vársz! Gratulálok! – mondta.
-Mi a fene? Én?  - hitetlenkedtem, hisz én nem várhatok babát! Mi lesz a tanulmányaimmal? Jesszus! Ha anyámék megtudják.....és Jesszus! Harry gyerekét várom!.....
-Gina jólvagy? – hallottam egy elmosódott hangot, majd minden elsőtétült....

  *Később*
-Gina? Jól vagy? – halottam Christian hangját, majd kinyitottam a szemem.
-Mi történt? – kérdeztem kómásan.
-Hát őhm, elájultál.
-Miért ájultam el?
-Megtudtad, hogy babát vársz. – mondta Niki, majd a kezembenyújtott egy pohár vizet. – Tessék, idd meg!
-Köszi. – meg is ittam egyhúzomra.
-Szóval tényelg babát várok. – jelentettem ki.
-Igen. – válaszolt Christian. – Az apuka biztos fog neki örülni.
-Óh , öhm.....hát igen, biztos fog örülni. – makogtam...
-Amúgy hazamehettek, de holnap jöjjetek, mert akkor lesz pár mütét!
-Énis jöhetek terhesen? – kérdeztem.
-Perszehogy, csak ne legyél rosszul.
-Oké, köszi. – Ezzel fogtuk magunkat és kimentünk a kivizsgálóból, majd egyenesen hazamentünk.
Otthon folyton azon járt az agyam, hogy mit tegyek: elvetessem, ne vetessem el. Elvetetni nem vetethetem el, hisz orvosnak tanulok....és nem is nagyon akarom elvetetni, hisz mindig is az abortusz ellen vallottam......de a szüleim viszont meg fognak nyúzni élve, ha megtudják, hogy babát várok....Hát azért sem vetetem el! Gondolom okkal lettem terhes, és ha a szüleimnek nem kell az unokájuk akkor énse keljek nekik. Ha Harry-nek se fog kelleni a gyereke akkor meg csináljon majd azt amit akar, de én megtartom a babát!....Bár nem vagyok biztos abba, hogy egyáltalán szólok az apának....de ha szólni is szeretnék, akkor se tudnám hogy hogyan......Vagy várjunk csak......Felfutottam gyorsan a szobámba és keresni kezdtem valamit, amit hosszas keresés után meg is találtam....Paul névjegykártyája  elérhetőségekkel.
Hát le is ültem a gépemhez és megírtam Paul-nak a történteket és a jelen helyzetet.

*Harry szemszöge*
Épp a manchaster-i koncert másnapja volt, mikor Paul megkérdezte, hogy emlékszem-e még arra a lányra akit felvittem magamhoz még Londonban. Erre a kérdésére igennel válaszoltam. Hogy is tudnám elfelejteni Gina-t, hiszen egyszerüen gyönyörü és kedves lány, és az éjszaka, amikor együttvoltunk....Azthiszem szerelmes vagyok. A srácok is sokat buzerálnak ez miatt, hogy sok idő után újra szerelmes lettem...ezzel csak az a baj, hogy fogalmam sincs, hogyan tudnám megkeresni Gina-t...

*Gina szemszöge*
Paul válaszolt az e-mailre amit küldtem, azt mondta, hogy megpróbál valamikor elszabadulni a fiúktól pár napra és akkor eljön megbeszélni a dolgokat.

2013. március 24., vasárnap

4.RÉSZ: Emlékek



Hazaértem Londonból. Végre az ismerös ház, és a kutyám.....Várjunk, mi a fenét keres itt a kutyám?
-Szia kicsim! – Jött ki anya és apa konyhából.
-Hát ti mit kerestek itt? – kérdeztem teljesen meglepődve.
-Nem is örülsz nekünk? – kérdezte anya.
-De, csak teljesen megleptetek! – mondták, majd megöleltek. Éppenséggel rosszkor jöttek. Nincs nagyon kedvem elmesélni, hogy lefeküdtem egy énekessel és reggel az ő ágyában keltem fel.
- Milyen volt Londonban? – kérdezte apa, miközben leültünk  kanapéra.
-Hát nagyon szuper volt. Megnéztem az összes nevezetes helyszínt.
-És a koncert?
-Hihetetlen volt! A srácok nagyon jól énekeltek, hülyültek, egyszóval fantasztikus volt minden.
-És megtetszettél valamelyiknek? – kéredezte apa.
-Jajj apu!.....Hihetetlen vagy! Majd épp én fogok kelleni valamelyiknek is! – hehe, ekkorát még nem hazudtam! – Na de meddig maradtok?
-Hát most érkeztünk és csak holnapra vettünk ki szabadságot, ezért holnap megyünk vissza. – mondta anya. – A vendégszobában alszunk majd.A kutyádat, pedig itt hagyjuk neked.  – ránézett az órájára – Na, mi most megyünk is, ugyanis megbeszéltük apáddal, hogy elmegyünk a kedvenc bécsi éttermünkbe.
-Oké, sziasztok!
-Egyébként, Niki a szobájában van, szia! – mondta apa és ezután márcsak az ajtócsapodást hallotam.
-Niiikiiiii! – kiabáltam.
-Szziiiiaaaa! – rohant le az emeltről – Hát te már meg is jöttél????
-Igen. – mondtam, majd megöleltem.
-Na mesélj! Milyen volt a koncert.
-Oké, gyere üljünk le. – mondtam,majd leültünk a kanapéra.– Hát a koncert csodás volt, ugye első sorban álltam. Harry sokat nézett felém.
-Várjunk, ő aza fürtöske, ugye?
-Igen.
-És mi volt ez után?
- Hát...őhm.... – mondtam grimaszolva.
- Ugyan már, mi lehetett olyan nagyon durva hogy nem akarod elmondani? Max az hogy felszedett.
- Hát fel is szedett! - böktem ki végre.
-Nemááár! Komolyan? Te most csak viccelsz. – csodálkozott az én drága barátnőm.
-Nem, nem viccelek.
-És hogy történt ez az egész?
-Hát mikor  az én csoportom került sorra, bementünk a srácokhoz és elkezdték aláírni a képeket amiket adtam nekik, mikor Harry-hez értem, akkor ő felnézett, megkérdezte a nevem és szüntlenül bámult engem, míg Louis nem bőkte őt vállon. Mikor kint voltam a stadion előtt, akkor megnéztem a képeket és Harry hagyott egy üzenetet, miszerint menjek a Funky Buddha-ba és el is mentem. Bent leültem a pulthoz és direkt alkohol nélküli iatalt kértem. Pár perc mulva Harry is megjelent. Beszélgettünk, majd megkerestük a srácokat, de ekkor már nyomattuk magunkba az alkoholt.A végére mi ketten ugy berúgtunk, hogy mikor a többiek otthagytak minket, Harry elkezdte szenvedélyesen csókolgatni a nyakamat, majd áttért az ajkaimra és végül az ő lakásán kötöttünk ki.
- És tovább?
-Mi tovább?
-Hát a mi történt éjjel?
-Ja hogy te a piroskarikás részeket is akarod tudni! Hát felvitt a szobájára, levette rólam a ruhámat, én kibontottam a nadrágszíjját.....és mikor már mindketten pucérak  voltunk elcsattant egy vicc.
-Mi volt az?
- Hát szimplán a fülembe súgta hogy „a kicsi Harry ki van rád éhezve!“. Na én ezem meghaltam.
-Woa...hát nekem is kéne már egy ilyen éjszaka!
-Neked pasid van. És egyébként tök szarul érzem magam az miatt, amit tettem. Nem lett volna szabad elmennem a Funky Buddha-ba.
-Héj, lefeküdtél egy jó pasival! Utoljára 19 évesen szeretkeztél, bár akkor is egy idiótával, szóval ne bánd ezt.
-Oké. De van még valami.
-Mi?
-Másnap, Harry hagyott nekem egy üzenetet, ami szerint jó volt az éjszaka, szeretne még velem találkozni és szeret.
-Na ez jó, a végén még Harry Styles a pasid lesz.
-Na, aha, jóvicc.... – mondtam.