2013. március 25., hétfő

5.RÉSZ: Rosszullétek



Sziasztoook! Hát szóval igen, itt az 5. rész! Elnézést kérek, a másik blogomon már ezer éve nem volt ujjabb rész,. mert sürű volt a hétvége és nem tudtam megírni. Ma viszont lazább napim van, szóval ma tuti esedékes oda is egy újabb rész! Addigis ezt olvassátok! Gondolom észrevettétek, hogy nem egy átlagos sztori, remélem tetszik! KOMMENTELJETEK!

A Szerző :)

*Gina szemszöge*
Teltek, múltak a napok, míg nem elérkeztünk augusztus közepéhez.. Egy napja vagyok újra Bécsben és minden olyan fura. Felszedtem 2 kilót, de nem is csoda, nagyon sokat eszek, reggelente picit fáj a fejem. Azért jöttünk vissza mert a főorvos megkért minket, hogy töltsünk még itt egy hetet, ugyanis komoly műtétek lesznek a héten.
Szoval hétfőn munka, még nem volt mütét, kisebb sérüléssel jöttek emberek. Aznap Nikivel 24 órás munkaidőnk volt, szóval totál kifáradtunk, de a keddet megkaptuk szabadnak, szóval elmentünk vásárolgatni.Niki épp egy gyönyörü ruhát probált, mikor kezdtem rosszullenni.
-Niki, figyelj, rosszul vagyok....menjük mostmár haza, ígyis már 4 órája vásárolgatunk! – nyöszörögtem. Elképesztően szédültem és mintha a gyomrom se lett volna rendben.
-Mi a baj Gina?
-Rosszul vagyok.
-Oké, kifizetem a ruhát és már megyünk is. – mondta. Így is lett, de útközben olyan rosszul voltam, hogy Niki szólt a taxi sofőrnek, hogy inkább vigyen minket abba a kórházba ahol dolgozunk.
A kórházban vettek tőlem vért, aminek az eredményeit izgatottan vártuk az egyik kivizsgálóban. Már vagy egy órája vártunk, mikor bejött  Dr. Christian Weis, egy nálunk 6 évvel idősebb orvos, akivel tegezödünk és jó barátok vagyunk.
-Sziasztok lányok! - köszönt
-Hello! – köszöntünk egyszerre.
-Hogy hogy te jöttél be? – kérdeztem kiváncsian.
-Hát azért mert nögyógyász és gyermekorvos vagyok. – mondta, de csak remélni mertem hogy nem az miatt mondja, amire én gondolok.
-Elmagyaráznád?
-Minden eredményed jó, az egész csak annyi hogy babát vársz! Gratulálok! – mondta.
-Mi a fene? Én?  - hitetlenkedtem, hisz én nem várhatok babát! Mi lesz a tanulmányaimmal? Jesszus! Ha anyámék megtudják.....és Jesszus! Harry gyerekét várom!.....
-Gina jólvagy? – hallottam egy elmosódott hangot, majd minden elsőtétült....

  *Később*
-Gina? Jól vagy? – halottam Christian hangját, majd kinyitottam a szemem.
-Mi történt? – kérdeztem kómásan.
-Hát őhm, elájultál.
-Miért ájultam el?
-Megtudtad, hogy babát vársz. – mondta Niki, majd a kezembenyújtott egy pohár vizet. – Tessék, idd meg!
-Köszi. – meg is ittam egyhúzomra.
-Szóval tényelg babát várok. – jelentettem ki.
-Igen. – válaszolt Christian. – Az apuka biztos fog neki örülni.
-Óh , öhm.....hát igen, biztos fog örülni. – makogtam...
-Amúgy hazamehettek, de holnap jöjjetek, mert akkor lesz pár mütét!
-Énis jöhetek terhesen? – kérdeztem.
-Perszehogy, csak ne legyél rosszul.
-Oké, köszi. – Ezzel fogtuk magunkat és kimentünk a kivizsgálóból, majd egyenesen hazamentünk.
Otthon folyton azon járt az agyam, hogy mit tegyek: elvetessem, ne vetessem el. Elvetetni nem vetethetem el, hisz orvosnak tanulok....és nem is nagyon akarom elvetetni, hisz mindig is az abortusz ellen vallottam......de a szüleim viszont meg fognak nyúzni élve, ha megtudják, hogy babát várok....Hát azért sem vetetem el! Gondolom okkal lettem terhes, és ha a szüleimnek nem kell az unokájuk akkor énse keljek nekik. Ha Harry-nek se fog kelleni a gyereke akkor meg csináljon majd azt amit akar, de én megtartom a babát!....Bár nem vagyok biztos abba, hogy egyáltalán szólok az apának....de ha szólni is szeretnék, akkor se tudnám hogy hogyan......Vagy várjunk csak......Felfutottam gyorsan a szobámba és keresni kezdtem valamit, amit hosszas keresés után meg is találtam....Paul névjegykártyája  elérhetőségekkel.
Hát le is ültem a gépemhez és megírtam Paul-nak a történteket és a jelen helyzetet.

*Harry szemszöge*
Épp a manchaster-i koncert másnapja volt, mikor Paul megkérdezte, hogy emlékszem-e még arra a lányra akit felvittem magamhoz még Londonban. Erre a kérdésére igennel válaszoltam. Hogy is tudnám elfelejteni Gina-t, hiszen egyszerüen gyönyörü és kedves lány, és az éjszaka, amikor együttvoltunk....Azthiszem szerelmes vagyok. A srácok is sokat buzerálnak ez miatt, hogy sok idő után újra szerelmes lettem...ezzel csak az a baj, hogy fogalmam sincs, hogyan tudnám megkeresni Gina-t...

*Gina szemszöge*
Paul válaszolt az e-mailre amit küldtem, azt mondta, hogy megpróbál valamikor elszabadulni a fiúktól pár napra és akkor eljön megbeszélni a dolgokat.

1 megjegyzés: