2013. március 29., péntek

6.RÉSZ: Paul látogatása



Sziasztok! Itt az úajbb rész, remélem tetszeni fog. Ha van kedvetek nézzetek be másik blogomra is, I can only imagine, ott is most van új rész. Jó olvasást!

A Szerző :)  

ui:KOMMENTELJETEK légyszi!

Már október van. Nikivel újra visszaköltöztünk a szüleinkhez Budapestre. Igen, már ugy 2 hónapja otthon élek, suliba járok, de a szüleim még nem jöttek rá, hogy babát várok. Már nem titkolhatom előttük sem sokáig ugyanis már van egy cuki pocakom, amit eddig bő pulcsikkal takartam el.
Egyetemi órák után hazamentem és elkezdtem tanulni. 5 óra volt, mikor a szüleim is hazajöttek és ugydöntöttem, hogy itt lesz a jo idő hogy elmondtam.
-Sziasztok!
-Szia! – köszöntek egyszerre.
-Anya, apa el kell mondanom nektek valamit!
-Hajrá kicsim, mondjad! – mondta anya.
-Üljetek le! – Leültünk mindannyian én az egyik fotelba, anya és apa szemben velem.
-Szóval...Emlékszetek, mikor hazajöttem Londonból Bécsbe és beszégettünk arról, hogy mi volt Londonban? – bólintottak – Apa kérdezte, hogy megtetszettem-e valamelyiknek, emlékszel apa? – megint bólintottak – Hát én megtetszettem az egyiknek és hát...őhm....elhívott szórakozni, jóléreztük magunkat....és őhm....lefeküdtem vele.... – síri csönd – Terhes vagyok! – böktem ki.
-Kislányom! Mit képzelsz te magadról! Nem április elseje van, ilyenekkel ne szórakozz! – kelt fel apám dühöngve a kanapéról.
-Jack! Nyugodj meg!Én erről már rég tudtam!  - mondta anya és próbálta apát nyugtatni.
-MI? – kérdeztük egyszerre apával és anyára néztünk.
-Igen kicsim. Nem panaszkodtál hasi görcsökre, mint ahogy szoktál, ha tudod.....itt a piroska....és sokat eszel, bő pulcsikat hordasz és sokszor fáj a fejed és szédülsz.
-Anya, most komolyan?
-Igen, komolyan, nem szóltam, vártam mikor fogsz te szólni. Jack, te pedig értsd meg, hogy nem vetetheti el a babát, mert orvosnak tanul és szerintem nem is szeretné elvetetni, azután hogy velem mi történt 10 éve. – mondta anya. Tudni kell, 12 évesen nagyon szerettem volna kistesót. 15 éves voltam mikor kiderült, hogy anyáékat sokat próbálkoztak, sikerült is, de anya elvesztette a babát. Végülis, 42 évesen nem nagyon szokás szülni....énis elég későn érkeztem nekik sajnos...Ahogy apának eszébejutottak a dolgok, az arca megenyhült.
-Jólvan kicsim, kihordjuk ezt a babát, arról hogy szólsz-e annak a fiúnak vagy nem azt már rádbízom. De tudd, hogy mindenben támogatni fogunk!
-Jólvan, köszönöm szépen. – mondtam majd felmentem a szobámba, leültem a gép elé és láttam, hogy újabb e-mailt kaptam Paul-tól. Azt írja, hogy hamarosan leszáll a gép, menjek ki a reptérre....Amilyen gyorsan csak tudtam, összeszedtem magam, beültem az autómba és uccu neki, irány a reptér. A reptéren alig 5 perc után megláttam Pault.
-Szia Gina!
-Szia Paul, rég láttalak!  - mondtam, majd ő megölelt gyengéden.
-Menjünk valami csöndesebb helyre.
-Hova?
-El tudnál vinni a hotelbe, ahol aludni fogok?
-Persze. – mondtam, ezzel elvittem Pault a hotelbe, ott pedig leütünk beszélgetni a kávézóban.
-Szóval babát vársz és biztos vagy abban hogy Harry-é?
-Igen. Más fiúval nem is feküdtem le, ő volt az egyetlen másfél év után és azóta senki más!
-Waaaoo! Hát neked ilyen téren nincsenek nagyon szükségleteid! – mondta nevetve.- Egyébként hiszek neked. Kedves, aranyos lány vagy, már első látásra kitüntél a többi rajongó közül: Nem sírtál, nem ájultál el, csak élvezted a zenét amit ők játszottak....Nos, a dolog amit tehetünk, az az, hogy nem kürtüljük ki a médiának a terhességedet, te pedig nem kürtölöd szét, hogy kié a baba.
-Hát nem állt szándékomban bárkinek is elmondani! És aztán?
-Oké. Aztán ha megszületett a kicsi, akkor majd eljösz velem Londonba és elmondjuk Harry-nek a szituációt.
-Oké. – mondtam kicsit csalódottan...pozitív értelemben.
-Talán valami baj van?
-Nem, csak azt gondoltam, hogy azt fogod kérni hogy vetessem el vagy valami vagy ne szóljak Harry-nek...blabla, egyéb.
-Ugyan, ilyet soha se mondanék!Amugy ha nem gond, akkor biztos sokat fogunk még találkozni, mert foglak látogatni minden hónapban egyszer.
-Aha. Viszont akkor a baba születéséig nem mondod el Harry-nek a dolgot, ugye?
-Pontosan. – mondta. Ezután beszélgettünk még Paul-lal egy keveset, majd 8 órakor hazamentem ő pedig a szobájára. Azt mondta, holnap utazik vissza a 11 órási géppel Londonba, ne aggódjak érte el jut a reptérre taxival.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése