2013. március 31., vasárnap

7.RÉSZ: Történetek



 Gyorsan telt az idő, így babát várva és elérkeztünk a Karácsonyhoz és már 6 hónapos terhes vagyok. Van egy cuki pocakom ami elég szépen látszik...és ami maitt sokan bántanak az egytemen, mivel nem árulom el hogy ki a pasim...mert ugye egyébként nincs, és azt mondogatják hogy....hát ribanc vagyok és felcsináltattam magam...Ez legbelül nagyon fáj, ugyanis a kicsinek van apukája, igaz csak egy éjszakás kaland volt, de már nem bánom. A szüleim nagyon sokat segítenek nekem, pedig még csak az 5. hónapan vagyok. Niki is sokat segít és Dave is, Paul-ról nem is beszélve. Az az ember úgy törődik velem, mintha a lánya lennék. Nagyon szeretheti a fiúkat, ha már csak értem és a kicsiért minden hónapban ideutazik. Mindig mesél, hogy mit csinálnak a fiúk, főleg Harry. Azt is elmondta, hogy hiányzom Harry-nek, ezt valahogy el se hittem. Azt gondoltam, hogy már másnap reggel elfelejtett.
Ma is egyszerü nap volt, rohangálás az órákra, nem tudom, hogy fogom ezt bírni 9 hónapos terhesen majd, de megoldom. Szóval lassan közeledik a karácsony és nekünk pedig jó hosszú szünetünk van, ugyanis vizsgaidőszak kezdődik. Nikivel elterveztük, hogy minnél hamarabb megcsináljuk a vizsgákat január elején és január végéig pedig pihenhetünk és a budapesti kórházban dolgozhatunk....Ja igen, egyébként már negyedikesek vagyunk.
Suli után időpontom volt az orvosomhoz ultrahangra. Ki fog derülni, hogy kisfiam vagy kislányom fog születni. Nikivel izgatottan ültünk a váróteremben, majd a nővér behívott minket. Felfeküdtem az ágyra, pulcsi fel, gatya kigombolva és már kaptam is a hideg zselét.
-Nos lányok, mivel ti orvosira jártok, ezért meghagyom hogy kitaláljátok, hogy milyen nemű a baba! – mondta a doktornő, majd felénkfordította a monitort – Nos?
-Kisfiú!  - mondtuk egyszerre Nikivel, miután megpillantottuk a monitort. Én szinte már sírtam a boldogságtól, bár ha lány lenne akkor is ugyan ennyire örülnék.
-Szeretnéd róla ezt a képet? – kérdezta a doktornő.                               
-Igen, de kérhetek 2 darabot?
-Persze hogy, máris kinyomtatjuk. – mondta. Szóval kaptam 2 képet a pocaklakó kisfiamról, akinek ki kell találni valami szép nevet. Megkaptuk a képet, egy hónap múlva jövök megint kivizsgálásra. Épp mentünk az autóhoz mikor eszembejutott valami.
-Niki, el tudnál vinni a szállodához...tudod, Paul ma reggel jött meg és este megy is vissza, kell vele beszélnem.
-Oké, szivesen elviszlek. – mondta, majd elvitt engem a szokásos szállodához, ahol Paul már várt rám a kávéházi részlegen.
-Szia Gina! Azthittem, hogy már el se jössz!
-Ugyan, miket gondolsz!...Csak el mentem ultrahangra.
-Akkor mostmár tudjuk, hogy kislány vagy kisfiú?
-Aha.
-És melyik? – kérdezte kiváncsian, miközben kávéját iszogatta.
-Hát hiszed vagy sem.....kisfiú! – mondtam, majd elővettem az egyik ultrahangképet és odaadtam Paulnak – Tessék, legyen nálad is egy!
-Óh, gratulálok és köszi a képet!..
-Köszi. – mondtam.
-Gondolkoztál már mi legyen a neve? – kérdezte.
-Nemtudom, de az biztos, hogy az apukája neve benne lesz.- Beszélgettünk még sokat Paul-lal, majd olyan fél 5-kor kiment a reptérre egy taxival én pedig hazamentem és nekiálltam tanulni.
*Harry szemszöge*
Sok sikítozó rajongó, őrült emberek mindenfelé, legfőképp most ahogy verekedtük befelé magunkat a stúdióba este fél 8-kor. Igen, még néha ilyen késön is itt vagyunk....végül is nincs sok dolgunk egyébként, még a lányok sincsenek itt: El egyetemen van, Perrie turnén, Dani szintén turnén, Niall és én pedig olyan szabadok vagyunk mint a madár, bár az én szívemet ellopta egy gyönyörü lány, akiről már jóideje nem hallottam semmit, de remélem minden rendben vele. .....Gondolataimból Paul zökkentett ki:
-Sziasztok fiúk! – köszönt hangosan Paul.
-Szia! – köszöntünk.
-Merre jártál egész nap? – kérdezte Liam.
-El kellett utaznom valahová...
-Aha....Tudod Paul, mostanában minden hónapban eltünsz 1-2 napra.... – mondta Liam.
-Fura ez nekem!  - tette hozzá Zayn.
-Nekem is. – mondtam, hisz tényleg fura.
-Nyugi fiúk! Nincs semmi gond!
-De van, ugyanis nemtudjuk hogy hova utazol el mindig! – mondta aggódva Liam.
-Csendet! Majd megtudjátok, hogy mi is a helyzet! Bízzatok bennem, ugyanis a dolog érinteni fog titeket, de legfőképp egyvalakit! – mondta Paul. – Na de eltérve a tárgytól:Éhes valaki?
-Igen!  - mondtuk egyszerre.
-Akkor hozom nektek a szokásos kaját, fél óra mulva jövök, ne tűnjetek el! – mondta, majd kiment a teremből.
-Gyerekek, nekem valami nagyon nem stimmel! – mondtam.
-És egyáltalán mire akar célozni azzal hogy legfőképp egyikünket fog érinteni a dolog, amiről egyébként, fogalmunk sincs hogy mi lehet. – tetet hozzá Louis.
-Kiváncsi vagyok mit rejteget Paul! – mondta Niall.

2 megjegyzés: