2013. április 1., hétfő

8.RÉSZ: A szülés



Március vége van, és fogalmam sincs mikor jön a baba, de az orvosok se tudják megmondani.... vicces. A terhesség gondolom utolsó napjai nagyon lassan telnek és óriása a hasam. Harry is nagyon hiányzik, bár nem tudom miért hisz csak egy napra találkoztam vele...amikor teherbe estem. Lehet hogy a baba miatt érzem a hiányát van ez így, vagy azért mert Paul annyit mesélt nekem Harry-ről. Paul ma is épp itt volt Budapesten és már a szokásos találkánkra mentem taxival, ugyanis már nem vezethetek a pocakom miatt, mikor az én kicsi fiam rúgott egy nagyot.
A kávézóban rögtön megláttam Pault. Siettem oda az asztalhoz, már amennyire tudtam 9 hónapos terhesen ráadásul úgy, hogy a kisfiam épp focizott a placentával a hasamban. De amikor épp le akartam ülni, valami nedveset éreztem a combomnál és az arcom az ijedtségtől megfagyott.
-Paul, elfolyott a magzatvizem!
-Úristen! – gyors felkelt a székből és odajött hozzám, mögémállt, egyik kezével fogta az enyémet, a másikkal a derekamat fogta és segített leülni.
-Pincér! Kérem hívjon mentőt! – szólt Paul az egyik pincérnek.
-Máris, csak felveszem a rendelést annál az asztalnál! – mondta. Mi?Ekkora bunkót!
-A francba! Azt mondta az úr, hogy hívjon mentőt most azonnal, ha nem akarja hogy itt szüljem meg a kisfiam! – kiabáltam a fájdalomtól. Azt hiszem ennyi kellett ahhoz, hogy mindenki megijedjen és bepánikoljon. A pincér már hívta is a mentőt . Szörnyü volt az a 20 perc, amíg megérkezett a mentő és amíg beértünk a kórházba. A kórházban értesítették a szüleimet, engem pedig a szülőszobára vittek és segítettek szexi pöttyös kórházi pizsamába öltözni.
A szülés elképesztöen fájdalmas volt, de megérte, ugyanis gyönyörü szép kisfiam született. Pault beengedték hozzám, ugyanis öt kértem hogy jöjjön be.
-Hogy érzi magát az újdonsült anyuka? – kérdezte mosollyal az arcán.
-Hát, fáradtan, de annál boldogabban!  - ahogy ezt kiejtettem a nővér visszahozta a kisfiamat.
-A baba egészséges, gratulálok hozzá! A kicsi 53 cm És 3300 gram kereken! – adta át a nővér a kisfiamat a kezembe, majd kiment.
- A szüleim még nincsenek itt? – kérdeztem.
-Még nincsenek.Nos, mi lesz a kicsi neve? – kérdezte Paul.
- Hát…őhm….annyi fiúnév megtetszett, hogy a kis bébimnek is 2 neve lesz, mint az apukájának, bár nehéz volt a választás hogy a Harry mellé mit válasszak, végülis a kisfiam neve Harry Noah Valley lesz.
-Nem Styles?
-Nem, hisz még te mondtad, hogy ne csináljunk felfordulást egyenlőre, szóval ezért nem Styles lesz a baba neve.
-Őhm, nem gond ha egyébként beleszólok? – kérdezte Paul.
-Nem.
-Tudod én megkérdeztem Harry-t, hogy milyen nevet adna a gyermekének, ha fiú lenne…aztmondta hogy a Jacob jól hangzik.
-Hát akkor pici baba – mondtam míg a kisfiamat néztem, ahogy édesen alszik – a te neved Harry Jacob Noah Valley lesz.
-Óh, ez jól hangzik!
-Tudom! Meg szeretnéd őt fogni? – kérdeztem, Paul hezitált – Ugyanmár, 6 hónapon keresztül mindig meglátogattál, ugy vigyáztál rám még messziről is mint a saját lányodra, aki az unokáddal terhes és a fiúkat is nagyon szereted!
-Hát jólvan! – mondta, majd odanyujtottam neki Noah-t. Paul szemében könnyek gyültek össze. – Most úgy érzem, mintha már nagypapa lennék! Szia kicsi Harry Jacob Noah Valley Styles! – Héj, mi ez az átnevezés?-gondoltam magamban, de Paulnak elnézem, hisz ő mindvégig velem volt. – A szemeit az apukájától örökölte. – mondta szipogva Paul. – Harry boldog lesz, ha megtudja, hogy van egy kisfia!
Beszélgettünk még,majd jött újra a növér és elvitte a picuromat. Néhány perc mulva ajtokopogás hallatszott az ajtón.
-Nyitva!
-Szia kislányom! – mondta anya és apa ledöbbenve.
-Ki ez a férfi Gina? – kérdezte apa mérgesen.
-Nyugi, ő nem Harry, ő Harry bandájának a menedzsere. – mondtam.
-Jónapot! Paul Higgins! – mondta, majd kezetnyujtott apámnak, aki elfogadtam, majd anyukámnak.
-És mit keres maga itt? – kérdezte apa.
-Apa, ő nagyon sokat segített nekem abban, hogy tudjak valamit a kisfiam édesapjáról az utóbbi 6 hónapban.
-De Harry nem volt rád kiváncsi, akkor te miért voltál az?
-Harry azt se tudta, hogy terhes voltam és hogy már van egy fia.
-És hol van a mi pici unokánk? – kérdezte anya.
-Épp pár perce vitték vissza öt a többi babához. – mondtam.
-És mi lett a neve? – kérdezte apa.
-Harry Jacob Noah Valley. – mondtam.
-Szép nevet adtál neki. – mondták egyszerre a szüleim.
Valaki megint kopogott az ajtón
-Tessék!
-Ginaaa! – jött be Niki és Dave egy hatalmas plüssmacival a szobába.
-Niki!
-Na hogy vagy anyuka? – kérdezte Dave.
-Köszi, nagyon jól!
-Hol a keresztfiam? – kérdezte Niki.
-Előbb vitték vissza a többi babához.
-És ki ő? – kérdezte Niki grimaszolva.
-Ő Paul, meséltem már róla. – mondtam és ekkor újra kopogtak. Nagyon kiváncsi voltam, hogy ki lehet az, hisz már mindenki itt van. – Szabad!
-Jóestét kívánok! – Óh, hálistennek, a doktornő volt az – Nem szeretném elrontani a hangulatot, de a kismamának pihennie kell. Megkérném önöket, hogy hagyják őt egyedül. – Na ennél a pontnál mindenki elszomorodott.
-Oké, de láthatnám a keresztfiamat? – kérdezte Niki.
-Igen, kérem kövessenek. – Ezzel mindenki kitódult a szobából, csak Paul maradt itt.
-Szóval? – kérdeztem.
-Szóval én most visszaegyek a hotelba, holnap reggel visszautazok Londonba. Te pedig értesíteni fogsz, hogy mikor lesz vége az egyetemi évednek. Ha vége lesz, akkor pedig szépen összepakolsz 2 hónapra én megint eljövök érted, de akkor a fiúk magánrepülőjével és akkor elviszlek Londonba magammal.
-De Harry csak akkor fogja megtudni a dolgokat, ugye?
-Igen, pontosan. Na én most megyek – mondta majd az órájára nézett – még megnézem mégegyszer Noah-t. Minden jót, azért írj nekem maileket és csinálj sok képet a picurról, hogy majd mutogathasd Harry-nek.
-Oké. Szia nagyapa! – mondtam viccesen Paulnak.
-Szia Gina! – mondta ezzel elment. Énis megnéztem hány óra volt és had ne mondjam volt már fél 9 is. Nagyon kifáradtam, szóval megprobáltam elaludni és sikerült is.

2 megjegyzés: