2014. január 10., péntek

22.rész Egy átlagos reggelnek indult

Sziasztok!
Meg is érkezett a folytatást, remélem tetszeni fog és hagytok magatok után valamit nyomot.

xx Réka S. :)

* Gina szemszöge *

Reggel boldogan ébredtem amellett a tökéletes pasi mellett, akit annyira szeretek. Fejem a mellkasán pihentettem, míg Ő a derekamat ölelte át szorosan. Lassan fejtettem le a kezeit a derekamról, majd ki szerettem volna bújni mellőle, de hirtelen kér erős kart éreztem a derekam körül, ami vissza rántott maga mellé, kis hiány sikítottam volna egyet, ha nem tudom, hogy ki is az aki pontosan vissza rántott. Hátam izmos mellkasának csapódott, leheletét a nyakamon éreztem, majd pár pillanat múlva apróbb puszikkal halmozta el az érzékeny területet. Jól esően sóhajtottam fel, mire Ő kuncogva fordított maga felé.
- Jó reggelt. - szólalt meg azon a rekedtes hangján.
- Neked is. - adtam egy apróbb puszit a szájára, mire Harry fel morgott és közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen meg csókolt. A csókot el is mélyíthettük volna, ha Jacob nem sír fel. Lihegve húzódtunk el egymástól, majd mind ketten a baba kiságyra pillantottunk. Hason feküdt és úgy nyöszörgött.
- Majd Én megyek, Te csak feküdj. - nyomott egy puszit a homlokomra és ki szállt az ágyból. Volt időm fel mérni a teste összes szegletét, hisz testét csak egy fekete boxer takarta. Tetoválásai tisztán látszódtak és kidolgozott felső teste is. A kiságyhoz lépet, majd kiemelte belőle a síró kis fiát. Ringatni kezdte, miközben hozzám igyekeztek. Furcsa, mert Noah nem szokott már annyit sírni, élvezi, hogy ennyien vannak körülötte.
Óvatosan tette be az ágyunkba, mivel már együtt alszunk és hamarosan Noah is külön szobát fog kapni, de vissza térve betette mellém, majd Ő is vissza bújt az ágyba így a kisfiúnk közöttünk volt.
Nem sírt, helyette mosolyogni kezdet, egyik kezecskéjével el kapta az egyik ujjam és szorítani kezdte, míg másik kezecskéjével az apukája egyik ujját kapta el. Harryvel össze néztünk majd el mosolyodtunk.
A figyelmünket ismét a fiacskánknak szenteltük, de nem sokáig, mert az ajtó kivágódott és a többiek léptek be rajta. Pontosabban három fiú és a barátnőik.
- Ez nem jó már fent vannak. - vágta le magát duzzogva Louis az ágyra.
- Óvatosabban is lehetne, ha nem látnád itt a kicsi fiam is. - szidta Harry, arcomon a mosoly még nagyobb lett, olyan jó hallani és látni, hogy védi a kis fiát.
- Itt van az Én kedvenc kereszt fiam. - kapta fel hirtelen és állt fel vele. A hirtelen mozdulat miatt, Noah meg ijedt és fel sírt. Lou próbálta nyugtatni, de nem igazán sikerült neki. Sóhajtva szálltam ki az ágyból és vettem ki a kezeiből, ahogy hozzám került, aprócska kezeivel át ölelte a nyakamat, majd úgy csimpaszkodott  belém. A sírás abba maradt, helyette csak a gügyögés maradt.
- Mit kerestek ti itt ilyen korán ? - szált ki Hazza is az ágyból, majd mellénk sétált.
- Mi csak kíváncsiak voltunk, hogy ébren vagytok- e már. - vágta rá talán túl gyorsan Liam.
- Liam ? - néztem rá fel húzott szemöldökkel, mert tudtam, hogy kamuzik.
- Gondoltuk meg nézzük a keresztfiunkat. - vette át a szót Zayn, ez már sokkal hihetőbb volt.
- Az igazat. - mondta el nem tűrő hangom. - a párom.
- Gondoltuk el visszük egy kicsit. - próbálta menteni a menthetőt Eleanor, akiben az egyik legjobb barátnőmre találtam.
- Gondoltuk rátok hozzuk egy kicsit a frászt és el visszük sétálni. - szólalt meg, na ki más ? Mint Louis.
- Nem, nem és nem. - vágtam rá azonnal.
- Miért nem vihetjük el ? - kérdezte Zayn.
- Figyeljetek ezt később meg beszéljük,  most menjünk reggelizni. - utaltam arra, hogy menjenek ki. Sóhajtva tettem le a kicsi Harryt a földre és le rogytam az ágyra. Harry is mellém telepedet, majd össze kulcsolta az ujjainkat. Szemem folyamatosan a kis fiam és a kezünk között ingattam. Olyan, mintha ez nem is velem történt volna, mintha csak egy álom lenne.
- Kicsim, mi a baj ? - simítja Hazza egyik kezét az arcomra.
- Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne, ma Jacobot az utcára vinni. - veszem le a szememet a földön játszó gyerekemről és emelem a mellettem ülő fiúra a tekintetemet.
- Nézd, a média már tudják, a rajongók is. Nem lesz semmi baj, a fiúk vigyáznak rá és mi is vigyázzunk rá. nem engedem, hogy bárki is bántsa a fiamat. Az már más, hogy a média fel fogja fújni az egészet és kíváncsiskodni fog, de nem engedem, hogy neked vagy a fiunknak bántódása essen vagy rá menjen a kapcsolatunk. A rajongók, pedig meg fogják emészteni és idővel el fogják fogadni. - nézet mélyen a szemembe. Nem tudtam mit mondani csak szorosan magamhoz öleltem. Ő is szorosan ölelt vissza, majd egy idő után el határoztuk, hogy ideje fel öltözni, míg én zuhanyozni voltam Harry fel öltöztette Jacobot, majd Ő is el ment zuhanyozni. Egy egyszerű laza szettet választottam, ahogy Hazz is, hisz ma nem nagyon szeretnék el menni itthonról. Nekem nagyon sokat jelentettek azok a szavak amiket mondott és ahogy törődik velünk. Kéz a kézbe mentünk le a konyhába, Noah pedig az apukája kezében volt. Noahát beleültettük az etető székbe, majd etetni kezdtem. Utána Én is ettem, míg a többiek már végeztek, de nem álltak fel az asztaltól, hanem engem is megvártak. A szüleim be jelentették, hogy vissza kell repülniük, mert a munka nem vár, ezzel egy időben Niki is mondta, hogy neki is mennie kell. A szüleimet meg értettem, hisz nem könnyű munkát találni, de Nikivel szívesen beszélgettem volna még. Nem örülök, hogy a szüleim már mennek is, hisz alig voltak az unokájukkal egy ideje.
A szüleim fel mentek csomagolni, persze Harry felajánlotta, hogy ki viszi Őket a reptérre, így Én és Noah sem maradhatunk itthon. Nikit a fiúk győzködni kezdték, hogy legalább még egy hetet maradjon, Niall szinte mindent be vetett. Egy fél óra után sikeresen meg győztük, hogy maradjon itt, így Niallel már el is tűntek hátul a kerteben. A többiek, pedig meg osztották velünk, hogy este egy kicsit sokat ittak és együtt is aludtak, de nem történt semmi olyan. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen rövid idő egy hullám hosszra kerültek, tudom, hogy Nialler nem bántaná meg.
 Miután anyáék el készültek mindenkitől el búcsúztak, Én pedig addig fel öltöztettem a kicsit, hogy ne fázzon meg. Be ültettem a hátsó ülésre és mellé a nagyszülei ültek. Én és Harry elől. A reptérre talán túlságosan is hamar oda értünk. Egy könnyes búcsút vettem a teremtőimtől, majd néztem ahogy a gépük fel száll a kis unokájukkal a kezemben.
Harry magához ölelt és próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült neki, még Jacob sem mosolygott.
- Kicsim figyelj. - fogta két keze közé az arcomat. - Hamarosan találkozhatsz velük ismét. ígérem. - nyomot egy puszit a számra.
- De már most hiányoznak. - motyogtam, szorosan magához ölelt és össze bújva indultunk meg a kocsihoz. Hazz beültette a gyerek ülésbe a kicsit, majd bekötötte és mi is beszálltunk. Haza indultunk és egész úton egy szót sem szóltunk, könnyeim már nem folytak viszont látszott, hogy sírtam. Harry egyik kezét a combomra simította és próbált meg nyugtatni, utál engem szomorúnak látni, pedig alig egy - két hete lakunk még csak együtt.
A ház előtt olyan dolog várt, amire nem számítottam vagyis jelenleg nem most. Tanácstalanul néztem Harryre...

2014. január 7., kedd

21.RÉSZ: Harry Jacob Noah Valley Styles

Sziasztok! Sok idő és nagy pihenés után, itt az új rész! Remélem tetszik majd, jó olvasást!

Reggel mindenki korán kelt, ugyanis ma van a keresztelő, mindenki izgult.Niki, Gemma és Anne még fodrászhoz is mentek, nekem nem volt erre szükségem ugyanis megcsináltam magamnak a göndör fürtjeimet. Majd ruhát választottam...vagyis csak szerettem volna, de nem sikerült. Fehérneműben és egy selyemköntösben hisztériáztam, mert nem tudtam mely ruhámat vegyem fel....egyet felvettem, rájöttem, hogy kihívó, aztán a másikban ugy néztem ki mint egy bálna, majd mint egy apáca...a végére összerogytam az ágyon. Pár perc punnyadás után Harry jött be egy nagy dobozzal a kezében. Persze ezt csak később vettem észre, ugyanis mindvégig az ő tökéletes arcát és öltözetét néztem.
-Kicsim jól vagy?
-Őhm i-igen.
-Te stíröltél engem. – kuncogott. Ahh, hogy lehet hogy mindig lebukok előtte?
-Nem is!
-De is!
-Na jó, párszor végig néztem rajtad, mert túl sármos vagy! Valaki még elvesz tőlem téged.
Közelebb jött és leült mellém, majd átnyujtotta a dobozt.
-Ez a tied! Gondoltam, hogy nem fogsz boldogulni a ruhákkal, ezért én vettem neked egyet.
Kinyitottam a dobozt és egy gyönyörű kék csipkés ruha volt benne. Majd Harry elémtett egy dobozkát is.
-Ez is a tied.
-De ezt mind nem kellett volna, nem érdemlem meg.
-Szültél nekem egy kisfiút és a szíved is az enyém...hidd el, megérdemled. Épp ezért is kaptál szív alakú medált.
Kinyitottam és tényleg egy szív alakú medál volt. Gyors megöleltem Harry-t, hisz semmit nem kértem és még is kaptam,
-Ezt igazán nem kellett volna.  – mormoltam bele a vállába.
-Cserébe csak egy csókot kérek. – rögtön megcsókoltam őt. – Na öltözz cica, már sietnünk kell!
Harry el is tűnt, majd mikor én készen voltam lementem a lépcsőn, mindenki bámult engem, főleg Harry. Az ő szemei csillogtak és az a huncut mosoly volt az arcán, Noah kis pöttöm testét tartotta a kezébe. A fiunk kis fehér rugadlózóban volt és ujjacskája a szájánál voltak, még ő is engem nézett...a szemei azok Harryé. Kint, mindenki beült az autóba, Noah-t is betettük a babaülésre, majd elindultunk. Nem sokára megérkeztünk a templomhoz. Már mind itt voltunk meg persze pár rajongó is a templom előtt. Sajnos vagy nem sajnos. Jó lett volna családi körben lenni, bár Harry-nek ők is a családjába tartoznak.
Vártunk Nikivel az oltárnál, mikor Harry mosolyogva bejött kintről.
-Szia édes! - mondta mikor átkarolt és megpuszilta a fejem.
-Miujság volt odakint?
-Közöltem velük, hogy a fiamat kereszteljük, mire sokan fujjogni kezdtek, de többen inkább azt kérték, hogy mutassak képet róla és gratuláltak nekünk hozzá, miután meglátták mennyire hasonlít rám.
-Ouu, ennek most örülni kéne, ugye?
-Hát igen.
-Akkor örülök. – mosolyogtam.
-Jajj de cukik vagytok! – nevetett Niki, akit eddig észre se vettünk.
-Köszi. – mondtuk egyszerre, nem tudjuk, hogy sikerül ez nekünk mindig, hogy folyton egyszerre mondjuk „köszi“.
-Óh, Niall szeretné kicsi Harry-t, odamegyek hozzá.
-Menj szivem, nyugodtan.
-Oke Gina.
Szóval idejöttem Niall-hoz, aki amúgy folyton Nikit nézi.
-Miújság keresztapuka? – kérdeztem miközben átadtam neki Noah-t.
-Óh, semmi különös. Hogy van az én kis keresztfiam?
-Hát, Noah észrevette, hogy Niall bácsi, mindig anya barátnőjét bámulja. –Erre Niall nevetett egy kicsit.
-Gina ki ő?
-Ő Niki. Egyetem óta ismerjük egymást, keresztanya lesz Gemmával együtt. Egy baj van, van pasija. Dave-nek hívják.
-Ouuu, hát akkor ezt megint cseszhetem, ugye? – nevetett kínosan.
-Tudod mit? Majd rákérdek nála, hogy mi a helyzet Dave-vel, oké?
-Köszi Gina, mondom én hogy Harry mellé ilyen lány kell mint te.
Még beszélgettünk Niall-lal, majd elkezdődött a ceremónia. A keresztszülők elmondták a keresztelői „esküt“, Noah fejét a pap megöntötte szenteltvízzel és aztán a formaság. Majd megbeszéltük, hogy este jön mindenki hozzánk partizni egy kicsit.
Otthon megebédeltünk, majd mindenki elvonult kicsit pihenni. Miután letettem Noah-t aludni átmentem Nikihez. Amint beléptem az ajtón megláttam őt. Az ágyon ült, még abban a ruhában amiben a keresztelőn volt, felhúzott lábakkal az ágy fa fejtámlájának támaszkodva és pityergett. Leültem mellé és megsimogattam őt.
-Mi a baj Niki?
-Dave... – szipogott szegénykém, sminkje el volt kenve – szakítottunk, még mielőtt eljöttem volna Budapestről, rájöttem, hogy megcsalt.
-Óh Niki...sajnálom.
Megöleltem őt, rossz volt látni, hogy ilyen rosszul van, de talán icipicit mégis örültem. Niall rendes srác és szerintem Nikinek épp ilyen fiú kéne mint ő. Niki lassan elaludt. Kicsit betakartam őt azzal a kék takaróval amit még ő hozott magával. Mindenhova viszi ha kirándulni megy.
Lassan 6 óra lett. A ház már gyönyörűen fel volt díszítve fehér és ezüst színű lufikkal. A nappaliban egy nagy felirat volt kifeszítve: „Boldog névadót Harry Jacob Noah Valley Styles“.
Noah már épp be volt csomagolva a kis ruhácskájába és vittem őt le a nappaliban lévő babaágyba, mikor épp csengettek, szóval közben ajtót nyitottam és a srácok és barátnőjeik toppantak be a házba mégtöbb lufival egy hatalmas macival, egy üveg vörösborral és egy hatalmas tábla csokival. Behívtam őket a nappaliba, de addigra már Zayn ki is vette Noah-t a kezemből, szóval hagytam őt babázni. Mindenki jól szórakozott, halk zene szólt a házban. Niallt félrehívtam, hogy elmondjam neki a helyzetet.
-Szóval megtudtál valamit?
-Igen. Dave megcsalta őt...az előtt tudta meg, mielőtt eljött volna Budapestről ide. Maga alatt van, de ismerem őt jóideje, hamar túl lesz rajta. Szerintem ma este esetleg meg is ismerkedhetnél vele.
-Bemutatnál neki? -  kérdezte félénken, arca is félénk volt, mintha félne hogy azt mondanám „nagyfiú vagy, menj egyedül“. De nem, persze hogy segítek Niall-nak.
-Na gyere! – mondtam és elindultunk Niki felé, aki egyedül pezsgőzgetett, Gyors Niall kezébe is nyomtam egy pohár pezsgőt, majd odaértünk a célpontunkhoz.
-Gina! Hogy mennek a dolgok?
-Nagyon jól, megérkeztek a keresztapukát. Ő például itt Niall, az egyik keresztapuka. – kezetfogtak, puszi. – Na én megyek is, beszélgessetek nyugodtan! – el is siettem gyors Harry-hez.
-Csak nem kerítőnek csaptál fel? – kérdezte nevetve miközben átölelt engem.
-Nem mondanám, csak bemutattam őket egymásnak. De azért remélem összejönnek. – kuncogtam.
-Gina. Tweeteltem rólad a Noah-ról neten. Javában inkább mindenki örül kettönknek...illetve hármunknak. – mosolygott.
-Ha jól fogadták, akkor csak örülni tudok. – megpusziltam. – Noah?
-Noah épp Gemma kezében van, ott a kanapén ülnek.
-Szuper, akkor csak élveznünk kell a partit.

-Pontosan szerelmem. – mondta, majd lágyan megcsókolt.